A tavaly decemberben, Tunéziából induló zavargáshullám Észak-Afrika mellett továbbterjedt a fekete kontinens belseje, délebbi részei felé is, de míg északon a teljes káosz szabadult el, addig délebbre a tüntetések többnyire békésebbek, kordában tarthatóak voltak. Burkina Fasóban például a hat halálos áldozattal járó február végi megmozdulások után a kormány az iskolák bezárásával és a tanítás teljes felfüggesztésével, valamint szigorúbb biztonsági intézkedések bevezetésével sikerrel vette elejét a megmozdulások eszkalálódásának, máshol pedig nem is igazán valamiféle politikai szemléletváltásért vonultak utcára az emberek, hanem egy könnyen teljesíthető, megvalósítható követelés miatt.

Beninről van szó, ahol február 21.-én ezrek vonultak utcára Cotonou-ban és több más városban is, hogy a február 27.-ére kitűzött elnökválasztások elhalasztását követeljék a közismerten hiányos szavazói névjegyzék miatt. Az ország független választási bizottsága még néhány nappal korábban hagyta jóvá a végleges névjegyzéket, rajta 3.520.576 lehetséges szavazó nevével (10 milliós országról beszélünk), de az ellenzék és független szakértők szerint is legalább 5 millió embernek kellett volna szerepelnie rajta – valószínűleg a szoros határidő és egyes területek nehéz megközelíthetősége okán nem volt idő berögzíteni őket. Az elnök, Yayi Boni ekkor még elutasította a 14 induló jelölt közül 11 által aláírt kérelmet a választás elhalasztására és ekkor vonultak utcára ezrek az Egységben a Nemzet (UFN) ellenzéki mozgalom szervezésében, amelynek jelöltje, Adrien Houngbedji egyébként is Boni legerősebb kihívójának számít.

A rendőrök által gumibotokkal és könnygázzal feloszlatott cotonou-i megmozdulások után végül maga Boni is jobb belátásra tért, ekkor került első ízben elhalasztásra a szavazás, február 27. helyett március 6. lett az időpont, de az ellenzék szerint ez az idő is kevés volt a névjegyzék frissítésére és ezért ismételten a benini Alkotmánybírósághoz fordultak, amely helyt adott kérésüknek és március 13.-ra tolta ki a voksolás időpontját – azzal az indoklással, hogy a választási bizottságnak még több időre van szüksége a névjegyzék véglegesítéséhez. A két halasztásban egyébként valószínűleg nagyban közrejátszik a tény, hogy az Európai Unió, az egész Afrikai Unió és a Nyugat-Afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) is egyöntetűen követelte a halasztást, hogy tényleg tiszta és szabályos választásokra kerülhessen sor a térség egyik legbékésebb, demokratikusnak igazán nevezhető államában.

A normális demokratikus működést mutatja az is, hogy március 3.-án teljes politikai egyetértésben a parlament megszavazta azt a törvényt, amely lehetővé teszi, hogy a korábban listára fel nem került személyek mégis szavazati jogot kaphassanak gyorsított eljárásban, tehát most már napok óta komoly munka folyik, hogy március 13. tényleg a döntés első napja legyen az országban.

Ami nem változott, az az új elnök beiktatásának dátuma: április 6. – így a választási bizottság számára óriási kihívást jelent a helyzet kezelése (főleg annak ismeretében, hogy kétfordulós választásról beszélünk, tehát az első forduló után a két legerősebb jelölt egy második fordulóban csap össze a nem valószínűsíthető döntő többség hiánya miatt), hiszen egy interjúban nemrég Joseph Gnonlonfoun, a bizottság elnöke, egykori külügyminiszter elismerte, hogy az 5 nap valószínűleg kevés lesz a névjegyzék teljes felülvizsgálatára, ráadásul a technikai és anyagi feltételek sem biztosítottak ehhez. Az emberek pedig nem igazán megértőek, míg februárban azért voltak tüntetések, hogy halasszák el a voksolást, néhány napja Cotonou-ban szavazást követelő emberek jelentek meg az utcákon.