Bár a tegnapi posztban egy nem túlzottan felkapott hírrel foglalkoztunk, nem mehetünk el azért szó nélkül a fekete kontinens 21. századi történelmének egyik legjelentősebb pillanata mellett sem, hiszen a január 31.-én bejelentett majdnem véglegesnek számító előzetes eredmények után a napokban megszületett a dél-szudáni függetlenségi népszavazás végeredménye, amely szerint a leadott 3.837.406 szavazat 98.83%-a az északtól való elszakadásra érkezett, alig 44 ezer ember akart egységes Szudánt. A népszavazást szervező bizottság vezetője szerint minden szabályszerűen, tisztességesen zajlott és nem érkeztek kifogások, jelentős panaszok a voksolással kapcsolatban.

A hivatalos végeredmények afféle felvezetőjeként február elején a szudáni államelnök, Omar al-Bashir bejelentette, hogy Kartúm tiszteletben tartja a déliek döntését és elfogadja a népszavazás végeredményét. Bár az előzetes számokból már régóta tudni lehetett, hogy megszületett Afrika legújabb állama, a hétfői hivatalos bejelentés (amelyet hatalmas kivetítőn lehetett követni a leendő fővárosban) után Jubában hatalmas ünneplés tört ki az emberek között, ismeretlenek szorongatták egymás kezét és kiabáltak hangosan örömükben. Az Egyesült Államok, az Európai Unió, az ENSZ és egyáltalán az egész nemzetközi közösség (Nagy-Britanniától Malajziáig) pozitívan fogadta a fejleményeket, Barack Obama, amerikai elnök elismerően szólt a szavazás lebonyolításáról és eredményéről, Ban Ki-moon ENSZ főtitkár pedig minden segítséget megígért a várhatóan júliusban megszülető új és sajnálatos módon rettentően szegény államnak.

Örömmel konstatálhattuk azt a tényt is, hogy a két legendás vezető, a muszlim többségű észak irányítója, Szudán elnöke, al-Bashir és a keresztény többségű, fekete afrikaiak lakta Dél egykori lázadó vezére, Salva Kiir is hangsúlyozta a jövőbeni közös együttműködés és a még meglévő ellentétek, viták békés rendezésének fontosságát. Azok pedig vannak még bizony, a legfontosabb és legsarkalatosabb pont egyértelműen az észak és dél határán fekvő Abyei régió sorsa, viták vannak a területen fekvő olajmezők bevételeinek megosztásáról, a pontos határokról és az itt élő lakosságról és állampolgárságáról. Még most is, a sikeres népszavazás alkonyán sem ritkák az összecsapások az itt élő ngok dinkák és az évről-évre ide vándorló nomád arab misseriyák között, akiknek eme szabad mozgáshoz való jogát al-Bashir mindenáron szeretné megvédeni. Ez pedig azt jelentené, hogy a régió sorsáról döntő, külön abyei népszavazáson a nomádok is szavazhatnának, annak ellenére, hogy valójában nem élnek életvitelszerűen itt.

A legfontosabb jelenleg azonban az a tény, hogy 2011. július 18.-án hivatalosan is megszületik Dél-Szudán állama, amelyet a jelenlegi információk szerint minden állam ellenvetés nélkül el fog ismerni a világon. És bár sokan készpénznek veszik, hogy az új állam fővárosa Juba lesz, a jelenlegi tervek szerint elképzelhető, hogy csak igen rövidtávú lesz ez, ugyanis már most folyamatban van egy olyan főváros kijelölése, amely megfelel a nemzetközi normáknak és igényeknek, valamint megfelelő helyet biztosít a kormányzati épületeknek is.

A mai napig nincsenek ugyanis megfelelő kormányzati létesítmények Jubában, hiszen a város helyzete és a földek tulajdonjoga egyáltalán nem rendezett, ilyen körülmények között pedig majdan több tucat nagykövetségnek helyet biztosítani is nagy kihívás, nem pedig minisztériumokat, kormányzati infrastruktúrát kiépíteni véglegesen. Ráadásul Juba jelenleg a káoszba süllyedés felé tart, köszönhetően a hatalmas növekedésnek, amellyel az infrastruktúra fejlődése képtelen lépést tartani, és ezen felül az itt élő bari közösség szerint a település terjedésével ősi földjeiket foglalják el. Az elmúlt évek sikertelen próbálkozásai és javaslatai után azonban néhány nappal ezelőtt a dél-szudáni Miniszterek Tanácsa végül elfogadta azt a rendeletet, amely a főváros új helyre való költöztetését határozta el, és már meg is van a két lehetséges helyszín: egyrészt a négy különböző tartomány (a Közép-Egyenlítői és Keleti-Egyenlítői, Jonglei valamint a Tavak) szorításában fekvő terület illetve Dél-Szudán földrajzi középpontja, Ramciel városa. Egy bizottság hamarosan fel fogja keresni mindkét lehetséges helyszínt, majd ezután megkeződik a befektetők, tervezők és kivitelezők felkutatása végül pedig az építkezés, a jelenlegi számítások szerint ez úgy hozzávetőleg 2016 körül fejeződhet be.